Egy hagyomĂĄnyos irodalmi beszĂŠlgetĂŠshez nincs jobb hely egy hagyomĂĄnyos kocsma pincehelysĂŠgĂŠnĂŠl. Vida GĂĄbor kĂśteteiről jĂśtt beszĂŠlni az egybegyűlteknek, ĂŠs jĂł szokĂĄsa szerint vĂśrĂśsborral oldotta a nyelvĂŠt.

A kĂŠrdezők tĂśbbnyire olyasmiket firtattak, ami ĂĄtlagosan unalmasnak nevezhető, mint pĂŠldĂĄul, hogy mennyiben posztmodernek GĂĄbor Ă­rĂĄsai. A vĂĄlaszoktĂłl vĂĄlt ĂŠrdekessĂŠ az este, főleg mert hamar tĂşllĂŠpett az eredeti problĂŠmĂĄn, ĂŠs - Ăşgy is, mint a LĂĄtĂł szerkesztője -, hamar betekintĂŠst engedett ErdĂŠly irodalmi mindennapjaiba, sőt lendĂźletes, nĂŠha kicsit csapongĂł, szertelen tĂśrtĂŠneteken keresztĂźl az erdĂŠlyi magyar valĂłsĂĄgba is.

A kĂŠrdezők tovĂĄbb izĂŠlgettĂŠk GĂĄbort, akĂĄrha valami csodabogĂĄr lenne, ő pedig vĂŠdekezett: hogy egyszerűen csak hagyomĂĄnyos tĂśrtĂŠneteket akart ĂŠs akar Ă­rni, aminek van eleje, kĂśzepe, vĂŠge - ĂŠs ĂśrĂźl, ha ez valakinek tetszik. AztĂĄn jĂśtt megint ErdĂŠly, KolozsvĂĄr meg a diĂĄkĂŠvek, a kĂ­sĂŠrletek, hogy filmet csinĂĄljanak, a rendszervĂĄltĂł tivornyĂĄk emlĂŠkei.

JĂśttek kĂŠsőbb a kirĂĄndulĂĄsok, a medvĂŠk, a romĂĄnok lovon, gyalog, fegyverrel, fegyver nĂŠlkĂźl, ĂŠs mivel nĂĄlunk is fogyott a szesz, kicsit oda kerĂźltĂźnk mi is testĂźletileg.

Aki odafigyelt, valĂłszĂ­nűleg megsejtett valamit Vida tĂśrtĂŠneteiből, amihez nem kell semmi komoly előkĂŠpzettsĂŠg, csak kĂŠt műkĂśdő szem ĂŠs fenĂŠk. HagyomĂĄnyosan szĂłrakoztat.