| |
ÖNÉLETRAJZ
Deli Anett
Veszprém, 1981
TANULMÁNYOK, MESTEREK:
1999-2000 Dekoratõr és Kirakatrendezõ Iskola, Budapest
2000-2001 Pécsi Tudományegyetem, Mûvészeti Kar, Festõ szak, Mester: Valkó László
2001-2006 Magyar Képzõmûvészeti Egyetem, Festõ szak, Mester: Tölg-Molnár Zoltán
CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK:
2001 „Orbis Pictus”, Országos Milleniumi Tárlat, Veszprém
2002 A tükör képei, Elsõ Magyar Látványtár, Tapolca-Díszel
2003 Tavaszi Tárlat, Veszprém
2004 Mûvész Malom, Szentendre
2005 Amadeus pályázat, Barcsay – terem
2006 Diploma kiállítás, Barcsay – terem
2007 Essl pályázat, Ludwig Múzeum, Budapest
2007 Tavaszi Tárlat, Veszprém
2008 VAM Design Center, VAM’Art Project, Budapest
2008 Álomszámla, Balatonfüred
2009 Médiawave, Gyõr
2009 ErotikART aukciós kiállítás, Holdudvar
2009 Suicide Girls csoportos kiállítás, Budapest
2009 Mindenemberboldogakarlenni, Elsõ Magyar Látványtár
2009 Hivatkozások/ Referenciák, Révfülöp
2010 Veszprémi Mûvészcéh, Komárom
2010 Tavaszi Tárlat, Veszprém
2010 Veszprémi Nyolcak Plusz, Zalaegerszeg
EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK:
2002 Fonó Mûvelõdési Ház, Budapest
2007 Bezerédi Galéria, Veszprém
2008 „Rózsaolaj”, VAM Design Galéria, Budapest
2009 Angolkert, Várgaléria, Veszprém
2009 Mûszál/Nylon, Boulevard& Brezsnyev Galéria, Budapest
2009 Kikelet, Coffeinn Kávézó és CentrArt Egyesület, Budapest
2011 Fekete-özvegy, Roham Galéria, Budapest
DÍJAK:
2001 Szõnyi István Díj I. hely, Zebegényi mûvésztelep
2002 „A hónap festõje” – cím, Veszprém
2005 Erasmus ösztöndíj, London
2007 Tavaszi Tárlat nívó-díj, Veszprém
2010 AIR artist-in-residence Krems, Budapest Galéria
MÉDIA MEGJELENÉS:
2002 Veszprémi TV: „A Hónap Festõje”
2008 Magyar Televízió „Vágtázó képek” portréfilm
Figurális festõként mindig is kedvelt témám volt a csendéletek, enteriõrök, belsõ terek ábrázolása. Korábban komorabb, szürkés-barnás hangulatú monokróm képeket festettem, de az évek elõrehaladtával festményeim színvilágában erõteljes változás állt be. Egyre inkább színesedett palettám, képeimen az intenzív rúzs-vörös, a narancs, a világoskék, nedv-zöld mellett a lágy rózsaszínek árnyalatai váltak uralkodóvá.
A témám kisebb-nagyobb változásokkal, kitérõkkel maradt a régi, az elvágyódás helyszíne, azaz a nosztalgikus enteriõr. A tágabb látószögû tereim egyre szûkebbé és intimebbé váltak. Az összehangolt színekbõl kialakított belsõ terek mellett figyelmem az ágytakarók mintáira, a selyemhuzatú fotelek fényeire és a falakat borító tapéták rózsás motívumaira irányult.
Egy jó mû akkor mûködik igazán, ha tükörképe része alkotójának, ha mû és mûvész eggyé válik mind a mûvészetben, mind az életben. Érzésem szerint teljes az összhang képeimmel, azonosulok saját motívumaimmal, színeimmel. Mesterem, Tölg-Molnár Zoltán véleménye is ezt támasztja alá, miszerint: „Jó esetben egy festõ képei önarcképek. Így van ez Deli Anett esetében is. Hogy a képek „öltöznek” színben a festõnõhöz, vagy fordítva, az mellékes, lényeg, hogy együtt vannak”…
Festészetem hangvétele egy túlburjánzott, túldíszített barokk, reneszánsz kastélytermeket idézõ enteriõr-rendszer hangulatának irányába mutat. Polgári belsõ tereim vidékies ízükkel a giccs határát súrolják, de mûvészi értelemben nem lépik át a képzeletbeli határvonalat. Bojtos gobelin-párna rózsás paraván elõtt, vagy régi stílusú ülõke, melynek tompa árnyalatú kárpitja kínai tiszta-selyem hatású.
A képeim erõs kötelékben élnek, összhangban mûködnek, sorozataim darabjait egymáshoz fûzöm. Mozaikszerûen alakítom az egységet a mûtermem, illetve a kiállítóterek falain. A mérettel is játszom, hol nagyobb, hol kisebb ritmusokkal erõsítem az egyes darabokat. A kép együttesekkel megidézett terek fõúri enteriõröket, hallrészleteket, tisztaszobákat, hálófülkéket keltenek életre. A jellegüket finom utalásokkal sejtelmesen jelzem, mint pl.: Napóleon portré a dolgozószobában, toalett részlet… Nem áll szándékomban túlmagyarázni az installációimat, mindenkinek saját választása, hogy be tud-e lépni ezekbe a terekbe, szobákba a saját kis titkos ajtóimon keresztül…
Legkedveltebb motívumom az utóbbi években a rozetta, mely elsõsorban rózsás tapéta-motívumokról kel életre. Rozettáim hol arcátlanul giccsesek, burjánzó Csipkerózsika-hangulatot idéznek, hol dekoratív sziluettként kövesednek meg képeim felületén. A rózsa korántsem szimpla giccsmotívumként vagy ironikus szépség szimbólumként értelmezhetõ festményeim szövetében.
Deli Anett „nõmûvész”, vállalja önmagát, illetve azt, ha alkotásaiból egyértelmûen kitûnik a szemlélõ számára, hogy ezeket a képeket bizonyára egy nõ festette. Számára a hétköznapi élet is maga a komponálás, „kapcsolások” nélkül nem lehet élni. Valóban, mennyivel érdekesebb a mosás utáni teregetés, ha a ruhák színeivel komponálunk "játszunk" a szárítókötélen. A megmosolyogtató élethelyzet azonban utalás a tradicionális nõi szerepekre, arra, hogy létünk a világban célok nélkül, az örök alkotás utáni vágy nélkül értelmetlen.
Életformám a giccs-polgárra oly jellemzõ gyûjtõszenvedély, mely útitársamként kíséri életemet. Mindenhonnan hazahozom a saját kis világomat, ez amolyan „megpillantom, megszeretem, rabjává válok, és már nem szabadulok tõle” érzés.
Deli Anett
|
