Pista Ășgy mellĂ©kesen kerĂŒlt be a szerkesztĂ”sĂ©gbe. Mikor mondtuk, hogy
ĂșjsĂĄgot csinĂĄlunk, neki egybĂ”l termĂ©szetes volt, hogy akkor Ă is
csinĂĄlja, s rögtön Ărni kezdett. MĂ©g inkĂĄbb diktĂĄlni. Mert friss,
olykor szinte gyermekien kĂvĂĄncsi szellemĂ©t hozzĂĄnk hasonlĂł testbe
zĂĄrta a JĂłisten: Ăgy amikor megismertĂŒk, reszketeg kezei mĂĄr nem Ășgy
engedelmeskedtek, amint szerette volna. De ez minket nem Ă©rdekelt.
Nagyszerû humora, fantasztikus kedvessége és derûje, ritka irodalmi
mĂ»veltsĂ©ge s hamisĂthatatlan tehetsĂ©ggel pĂĄrosulĂł mesĂ©lĂ” kedve
mindannyiunkat magĂĄval ragadott.