„BeszĂ©dopera – ezt a műfaji megjelölĂ©st egyre gyakrabban használják kortárs darabokra itthon Ă©s kĂĽlföldön egyaránt.
Ilyen beszĂ©doperák MikĂł Csaba szĂnművei. KĂĽlönös, rejtőzködő, titkokkal Ă©s lappangĂł feszĂĽltsĂ©gekkel teli világ tárul fel bennĂĽk. A mĂşltidĂ©zĂ©s kezdeti pillanataitĂłl lĂ©pĂ©sről lĂ©pĂ©sre, mint egy lassĂtott filmben, tárul fel a vĂ©gzetes, a közös mĂşlt legaprĂłbb rĂ©szlete is, a vĂ©gpontokhoz vezető valĂłságos (kĂĽlső) Ă©s lĂ©lektani (belső) utakkal, törtĂ©nĂ©sekkel. A jelenben elbeszĂ©lt, ám a hajdanvolt esemĂ©nyek egy időben, de kĂĽlönböző tereken kezdődnek, s vĂ©gĂĽl egy közös helyszĂnre, a visszafordĂthatatlan tett, a gyilkosság szĂnhelyĂ©re koncentrálĂłdnak.
„Hol a szĂnpad: kint-e vagy bent, urak, asszonyságok?” – kĂ©rdezte hajdan Balázs BĂ©la A kĂ©kszakállĂş herceg vára cĂmű drámájában. A TestĂnsĂ©g beszĂ©doperái a benti, forrongĂł világok pontosan, hűvösen megfogalmazott hĂradásai.”
RadnĂłti Zsuzsa
Bővebben
Nincs hozzászólás.